Márkanagykövet: költséghely, nem bevételi csatorna

Fizet egy alkotónak, hogy posztoljon. Megjelöli Önt. Az emberek látják, talán. Néhány hónappal később lekér egy riportot. Van benne egy oszlop a megjelenésnek, egy az interakciónak, talán egy „EMV” szám, amelyet valaki megszorzott egy önkényes dollárértékkel. Sehol (semmilyen Shopify-riportban, semmilyen GA-irányítópulton) nem szerepel a neve egy eladás mellett. Ez a szokásos márkanagyköveti felállás. Ez nem bevételként futtatott influence. Ez egy történetként futtatott influence, amelyet Ön mesél magának.

Ez a cikk annak szól, aki már nem hisz ebben a történetben. Elmagyarázza, mi valójában a márkanagykövet, milyen attribúciós rést rejt el a szó, és hogyan lesz egy olyan költségsorból, amelyben a CFO-ja nem bízik, olyan csatorna, amelyet lát az eredménykimutatásban.

Mi az a márkanagykövet, és milyen bevételi problémát rejt el ez a szó?#

A márkanagykövet olyan alkotó, akit elérésért, asszociációért vagy hangulatért fizetnek, nem eladásért. Maga a szó a jelzés arra, hogy a kapcsolatot nem arra tervezték, hogy rendelésekhez mérjék – szemben egy alkotónkénti kedvezménykódos termékajándékozó kampánnyal, ahol minden küldemény vagy feloldódik egy követett rendelésben, vagy nem.

Hagyományosan a márkanagykövet hosszabb távú megállapodást ír alá, hordja a márkát, néhányszor posztol, és megjelenik egy-két eseményen. A díj fix. A szállítandó tartalom és jó hangulat. A mérés megjelenés, interakciós arány vagy kézzel számolt earned media érték. Ezek közül egyik szám sem jelenik meg a Shopify-bevételi riportjaiban. Egyik sem kerül bele egy CFO eredménysorába. Ezért nem bevételi fogalom a „márkanagykövet”. PR-fogalom, amely betévedt a teljesítménymarketingbe – és ezért tartozik a nagyköveti költés ugyanarra a sorra, mint amennyibe a követett kampányok futtatása a Kleosban kerül, megjelenés helyett rendelésekhez mérve.